-Ez nem kérdés, jobb barátokkal nem is áldhatott volna meg az Isten!
-Ennek örülök
-Még jó!Nem tudom mit csinálnék, ha ennek nem örülnél, de biztosítalak róla, hogy nem lenne túl jó-mondtam nevetve, de a végére már abbahagytam a nevetést mert belegondoltam milyen rossz lenne, ha a hátam mögött kibeszélnének, egy biztos, hogy azt nem élném túl épp ésszel....
-Ezt hogy érted?Mármint hogy nem lenne túl jó, neked vagy nekünk?-mondta komolyabb hangsúllyal.
-Nekem nem lenne túl jó-mondtam szinte már motyogva.
-Miért?Mit csinálnál?-kérdezte aggódóan amitől legbelül kicsit mosolyogni kezdtem.
-Hát....nem szeretnéd tudni.
-Mi van akkor ha mégis szeretném?
-Akkor elmondom, de ígérd meg hogy nem nézel hülyének-mondtam komoran
-Megígérem!-Hát ennyi nincs visszaút el kell képzelnem, hogy ez történik és, hogy hirtelen mit csinálnék.
-Sok mindent...
-Bővebben...tudod, hogy megakadályozhassam.
-Két szó...............kórház és ha sikerül a tervem akkor talán még halál is-mondta mire láttam, hogy kirázta a hideg a gondolattól is, de a halál csak azért lenne mert úgy érzem, hogy ő az igazi, a nagy Ő, akit ha elveszítek akkor mindent elveszítek.......jó tudom ez egy eléggé nyálas gondolat sőt nagyon is nyálas, de én komolyan gondoltam, de persze a két szó ellőtt még lenne néhány nem túl rossz dolog is, de én úgy érzem ,hogy most ez nem így lesz.
-Megbiztosítalak, hogy soha nem engedem meg, hogy ez történjen.Megígérem-mondta.Egy kicsit megnyugtatott éreztem ebben a szóban valamit valami olyat ami súlyos, de szavát adta és hiszek neki.Mélyen a szemembe nézett, nem bírtam ki, hogy ne tartsam a szemkontaktust, vonzott engem és ez tetszett.Viszont úgy éreztem, ha most nem szólalok meg, hogy megtörjem a csendet akkor elpirulva fogok kicsit arrébb nézni.
-Szerinted, milyenek lesznek a többiek?Mármint azok akik nincsenek itt?
-Nem tudom.Nagyon nem is izgat, egy biztos, hogy akiket a legjobb barátaimnak tekintek azok itt vannak és remélhetőleg velem is lesznek.-mondta mire kicsit elgondolkoztam ezen.Egy biztos én mindig mellette fogok állni, ha kell, igaz kicsit furán hangzik én egy lány egy fiú mellett, de nem egy akármilyen fiú mellett.Egy helyes, kedves, jó stílusú, vicces és okos fiú mellett.
-Tiszta bölcs vagy.-mondtam neki nevetve mire mosolyogva kicsit meglökött.
-Tudod néha elgondolkozom azon, hogy vajon mióta lettem ilyen jó fej.....-mondtam kérdőn nézve rá.Először elég hülyén nézett rám aztán mosolyogva válaszolt:
-Mióta megláttál!-mondta nevetve, azt hittem mindjárt megfulladok a nevetéstől.
-Ego az van elég!-mondtam fuldokolva neki.
-Hát mit ne mondjak a hölgynél se kell hiányolni....-mondta kicsit megváltoztatva a hangját mire méginkább fulladozni kezdtem.Na jó nagy levegő.......és kifúj.Szuper, abbahagytam.
-Na szerintem próbáljunk aludni, mert aztán még felébresszük a többieket.
-Oké-mondtam, de épp hogy megfordultam már egy nagyot ásítottam.Haladás, tudok ásítani.
-Jóéjt
-Jóéjt-kívánt ő is nekem jóéjszakát, úgyhogy szépen, lassan le is csuktam a szemem.Nem kellett sokat várnom már mélyen aludtam is.
*Szasza*
Alszik?Megnézzem?Hát jó döntöttem megnézem.Felálltam és lassan odasétáltam az ágy másik oldalára és letérdeltem elé.Alszik, de jó mélyen.Olyan aranyos, ha a testvérem lenne akkor most adnék az arcára egy puszit, de nem a testvérem, mondjuk úgy is mélyen alszik.Nem venné észre.A hirtelen ötlettől feltüzelve közeledtem felé, de egyre nagyobb kétségeim voltak ellene, hogy megtegyem, de mivel általában nem hagyok félben semmit ezt se hagytam félbe.Az eredmény egy lágy és puha puszi lett.Még mindig alszik, túléltem.TÚLÉLTEM.Na jó azért nem kéne ennyire túlzásba vinni, hisz szeretem és ha jól sejtem ő is.Viszont még csak nemrég ismertem meg nem lenne szabad ennyire biztosnak lennem.A gondolkozásom befejeztem és inkább vissza feküdtem aludni mivel már elég késő volt, de legalább most már nyugodtan és nem a gondolatokkal verődve akartam elaludni, úgyhogy gyorsan el is aludtam.
