Változtatások, kérések

Az 1-5 rész átírva picit + kinézet vátozott.

Ui.:Tudom ,hogy feltűnő a hattér változás meg a többi, de csak azért is közöltem, és javaslom az 1. rész újraolvasni mert az szinte teljesen át lett írva.Ja és ha van ötletetek, hogy mit kéne a blogba még belerakni akkor megköszönném, ha közölnétek velem

E-mail címre lehet küldeni, mert ott hamarabb észre veszem.(szonyi.greta@gmail.com)
Nem kötelező ötletet írni, ez csak egy kérés, hogy jobb lehessen a blog.

14-15. rész

*Lia*

A sztorizás nagyon jó volt a fiúk mindenfélét meséltek, de én sem maradtam ki belőle, mert én is meséltem ezt azt.Mondjuk a fiúk úgy megijesztettek hogy hátraestem, de mivel akkor már nem voltam olyan hangulatban inkább ráhagytam annyival, hogy sikítottam egy nagyot.A lényeg az, hogy egy nagyon klassz esténk volt.

Éppen mentünk befele a szobánkba amikor egy nagy sikítást hallottunk.Na én abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy most jött el az a perc amikor őszintén bejelentem, hogy félek.És esküszöm, hogy nem a képzeletbeli szellemektől, szörnyektől és egyébtől, hanem a fiúktól.Azért mert ki tudja, hogy melyik percben fogják a szívbajt hozni rád, de most komolyan.Viszont térjünk is vissza a jelenbe mielőtt megint megijedek.Amikor felnéztem annyit láttam, hogy mindenki körbe körbe nézelődik, de mivel én nem voltam képbe, hogy most mi van inkább megkérdeztem.
-Most miért forgolódtok össze-vissza ahelyett, hogy mennénk tovább?-kérdeztem abban bízva, hogy választ is kapok.
-Hát az előbb hallottunk egy sikítást és ez elég ijesztő miután az előbb rémtörténeteket meséltünk a te javaslatodra..-mondta Viktor kicsit félve.
-Ne féljetek már, biztos csak valamelyik lány megijedt valamitől.Na menjünk!-mondtam, és a fiúk is elindultak.Igazából szerintem is félelmetes ez az egész, de ha nem gondolunk rá akkor nem történik semmi.A másik meg az, hogy inkább menjünk be a szobánkba mint, hogy ott álldogáljunk a folyosón.
-Amúgy Lia, nem tudom, hogy csinálod, de elmondhatnád nekem is.-mondta Viktor most már egy kicsit élénkebben.
-Mit mondjak el?-kérdeztem, mert nem volt világos, hogy most akkor miről van szó.
-Hát, hogy hogyan csinálod, hogy nem félsz.-világosított fel Viktor mire a többiek is kiváncsian néztek rám.Mondjuk szerintem Szasza és Laci nem azért, mert félnek, hanem, mert ugye én is lány vagyok és, hogy néz már ki, hogy nem félek miközben itt van velem egy fiú aki fél.
-Hát nem gondolok rá, meg az igazat bevallva inkább tőletek félek.-mondtam kicsit belekuncogva a végébe, mire ők is derültek rajta egy jót.Hát, megérte elmondani az biztos.

Mire sikerült beérnünk a szobába Viktor már vagy százszor megijedt minden nesztől, én meg legbelül jót nevettem rajta.Mondjuk amikor beértünk direkt leghátulra mentem és egy kicsit hangosabban csuktam be az ajtót mondván ˝csak a szél volt˝ és Viktort persze, hogy kirázta a hideg félelmében.Úgy döntöttem, hogy hagyom szegénykét, mert már biztos közel áll ahhoz, hogy sokkot kapjon, úgyhogy megkérdeztem a fiúkat, hogy ne oltsam e fel a villanyt, és mint akik most jöttek rá, hogy van villanyunk úgy vágták homlokon magukat.Mármint Szasza kivételével, de gondolom senki se nézné ki Szaszából, hogy homlokon csapja magát mert rájön, hogy létezik a villany is.Hát igen.Na, mindegy térjünk is vissza oda, hogy épp kapcsoltam föl a villanyt amikor észreveszem, hogy valami világítani kezd a szobában és aztán hirtelen megszólal a PSY-nak az egyik régi zenéje a Gangnam Style.Mint azt mindenki gondolná előre, hogy kitört belőlünk a hisztérikus nevetés, de abba senki sem gondolt bele, hogy vajon ki hívta Lacit.....

Amikor mindenki abba hagyta a nevetést csak úgy kiváncsiságból megkérdeztem Lacit.
-Amúgy Laci ki hívott?Csak azért kérdem, mert ez így egy kicsit nagyon viccesen jött ki és kíváncsi lettem.-mondtam neki mosolyogva , de aztán valami nem  várt dolog történt.Mielőtt felvette volna a telefont gyors feloltottam a villanyt és befeküdtem az ágyamba és figyeltem ahogy felveszi a hívást.
-Halló?-szólt bele még mindig vidám arccal a telefonba Lackó ám meglepetésemre hirtelen elsápadt.A többiekkel gondterhelt arccal odamentünk és kinyomtuk a telefont, mert ugye tiszta sápadt volt és lefagyott a gyerek teljesen szóval kinyomtuk a hívást és elkezdtük kicsit nyugtatni, hogy eltudja mondani mi történt.Egy kis idő múlva már sikerült annyira lenyugtatnunk, hogy igyon egy kicsit, úgyhogy szerencsénkre lenyugodott és elmondta amit akartunk.
-Szóval, ugye felvettem a telefont és nem szólalt bele senki és és és olyan rémisztő volt..-mondta, de azután valami okból mérges lett.
-Esküszöm, hogy kinyírom őket..-mondta szinte már lángoló szemekkel, mire hirtelen Szasza elkezdett röhögni.Na, jó nekem itt valami bűzlik.
-Miért nevetsz?-fordultam érdeklődve Szasza felé aki megpróbált kicsit lenyugodni a válaszadás érdekében.
-Hát, ugye Lacinak van két rettentően idegesítő unokatestvére és valószínűleg ők voltak, mert tudják, hogy neki ez a rémálma, mármint Lacinak, hogy valaki felhívja és nem szól bele, de bezzeg az a két lurkó meg nem adja meg a telefonszámát így Lacinak mindig azt adja ki, hogy egy idegen hívja.Nekem pedig van egy, olyan érzésem, hogy most a földön feküdve röhögnek Lacin.-mondta mire megint nevetni kezdett.Na, jó nekem ennyi túl sok egy napra szóval inkább megyek és alvást tettetve hallgatózom.Viszont épp, hogy lecsuktam a szemem amikor sikítást hallottam, mármint hallottunk.Ez...rémisztő.Már a gondolattól is kirázott a hideg, hogy az egész éjszaka azt hallgassam, hogy valaki sikítozik, és mielőtt azt gondolnám, hogy azért mert szellemeket látnak közlöm magammal, hogy csak egymást ijesztgetik.Kezdek megbolondulni, úgyhogy gyors elalszok, és nem lesz semmi baj.
-Amúgy Lia, most szokatlanul csendben vagy ugye nem változtál valami szörnnyé át?-kérdezte Viktor, szerintem.Nem tudom.Na mindegy, végül is az a lényeg, hogy egy jót mosolyogtam rajta.A hangulat kedvéért megvártam míg valaki idejön megnézni, hogy mi van velem és szerencsémre Viktor jött ide.Hát az egy dolog, hogy megijesztettem, de az tényleg nem volt túl szép tőlem, hogy könnyeztem a nevetéstől, de mentségemre legyen, hogy nem csak én hanem a többiek is nevettek rajta.
-Amúgy Lia.Szerintem bepisiltam.-mondta nekem kicsit félve a reagálásoktól, de most komolyan.Mit gondolt?Szerinte mit csinálunk ezután a kijelentés után?Hát még szép, hogy sírva nevettem, az a szerencsétlen meg csak ott állt és nézett minket, majd ő is elkezdett mosolyogni majd ez a mosoly nevetésbe végződött.Hát kicsit sem végződött jól ez az egész.
-Na, fiúk.Csönd legyen!-persze én még mindig nevettem, de az nem számít-Szegény legalább ne itt ácsorogjon.Na, gyere Viktor feküdj le és aludj, és őszintén bocsi, hogy miattam történt ami történt.-mondtam el bocsánat kérésemet, hálául ezért a nagy hangulatdobásért.Kezet fogtunk és befeküdtünk az ágyunkba, hogy most már tényleg aludjunk.Nem várom a holnapot, egy fürdőzés és irány Buda.Hát ez a nap is gyorsan eltelt.

Hát, ennek is eljött a maga ideje! :D

Legnagyobb örömömre:  500 oldalmegjelenítés :D

Fejlemények

Szóval, azt szeretném közölni, hogy a blog első 4-5 része kicsit meg lett változtatva  mert én is észrevettem hogy áttekinthetetlen, szóval akinek van ideje olvassa el újra azt a néhány részt.

Ui.:a szünetben szándékozok több résszel is előállni.

13. rész

*Szasza*

Jártatok már úgy, hogy nagyban beszélgettetek, aztán hirtelen egy rossz téma és......csend.Na velem most pont ez történt, csak aztán egy kis baleset történt ami számomra eléggé szép emlék lesz.

Éppen sétáltunk csendben.Mellettem bal oldalt Dani sétált jobb oldalt Lia és mellette ment Laci és Viktor.Épp elmélkedtem az életről amikor észrevettem, hogy Lia megcsúszik, úgyhogy kaptam az alkalmon és elkaptam.

*Lia*

Hirtelen Szasza karjai között találtam magamat és képzelhetitek milyen nagy zavarban voltam.Annyit azért megérdemelne, hogy köszi, de nem jött ki egy szó se a számon szóval ugyanúgy síri csönd lett.Viszont van bennem még annyi büszkeség, hogy nem hagyom nyerni a némaságot és megszólaltam.

-Kösz..-mondtam éppen halhatóan, de közben tudtam, hogy csupa piros az arcom, úgyhogy csoda, hogy ennyi is kijött a számon....
-Nincs mit.Én aztán szívesen venném, ha még egyszer megcsúsznál, de jó értelemben.-na jó ha eddig nem volt eléggé piros a fejem, akkor most  duplán vörös volt.
-Hát, oké...-nyögtem ki zavaromban.Na nem azért, de kicsit későn, de leesett, hogy egy kicsit lemaradtunk szóval jelzésképpen a többiek után néztem, hogy indulnunk kéne.
-Menjünk, mert aztán itt maradunk életünk végéig.-szóltam neki, úgyhogy gyorsan a többiek után mentünk.

"egy kis idő múlva a célponton"

*Lia*

Elérkeztünk egy mini tavacskához ahol mondtak néhány információt, aztán elengedtek fényképezni.Nagyon király képeket csináltam, de letelt az idő, és mennünk kell vissza a szállodába.Visszafelé már nem volt olyan izgi, de attól még gyorsan eltelt az idő és visszaértünk.Gyorsan bementem a szobába lefürödtem felöltöztem és kimentem a többiekhez, mivel az esti programunk a tűz mellett volt.Hát, ez is egy jó estének ígérkezik.Amikor kiértem éppen egy jót röhögtek a fiúk, úgyhogy széles mosoly ült az arcomra.Mármint azért, mert Viktor és Laci, olyan eszméletlen hülyén tud nevetni, hogy behalok rajta.Leültem melléjük és megpróbáltam bekapcsolódni, de Imrebának köszönhetően nem kellett.
-Na gyerekek, valami ötlet?Közös elfoglaltság a tűz körül?-kérdezte Imi bácsi mosolyogva és énnekem támadt egy jó ötletem, szóval közöltem is.
-Rémtörténet?Mindenki kitalálhatna vagy elmesélhetne egyet amit ismer.-mondtam és a többiek egyetértően bólogattak (mármint Imi bácsi és a fiúk).És mint előre gondoltam szöszke cica közbeszólt.
-Ne már. Az olyan ovodás, miért nem lehetne mondjuk a divatról beszélni?-na most olyan hangosan elkezdtünk röhögni, hogy csoda ha nem süketültek meg.Na, de egy kis idő multán sikerült abbahagyni a nevetést és kezdhettük is a sztorizást...

Mára ennyi volt (lehet rászokom ezekre a sztori utáni szövegre) és remélem minél hamarabb hozhatom a következőt!

12.rész

*Lia*

-Imre bácsi mi a fenét csinálunk a mocsár kellős közepén?-kérdezte az egyik cica nyávogva.
-Hát turázunk-mondta mosolyogva Imrebá
-Mert tudod azt szokták-mondtam kihajolva, hogy rátudjak nézni az osztály cicájára (nem jó értelemben)
-Na nem mondod-mondta nekem gúnyosan a szöszi
-Hé szöszi akkor meg miért kérdezted meg?Szerintem fogd vissza magad egy kicsit tudjuk, hogy hiányzik a pláza de nem most kell a világ tudtára adni, szóval bírd már ki míg elmondja a tanár a mondandóját és utána nyávoghatsz tőlem a barátnéidnak...-mondtam ő meg csak tátott szájjal nézett.Gondlom egy kicsit megleptem...kicsit.
-Na, jó gyerekek most már ne veszekedjetek, hanem szedjétek a lábatokat és gyertek.-mondta ellentmondást nem tűrő fejjel (igen fejjel, nem tud úgy beszélni velünk, hihetetlen ez a tanár...).A kérésére meg is indultunk, úgyhogy mindenki beszélni kezdett a mellette lévőkkel.A cicák ellőttünk mentek (szerintem én kezdek rászokni erre a cicázásra....), mi pedig zártuk a sort.
-Lia, büszke vagyok rád.Én se tudtam volna jobban.Szóval ezt meg kell ünnepelni, de mikor?-kérdezte tőlünk Lackó.
-Először is köszi, másodszor tudom, harmadszor, ha hazaértünk meg dumáljuk, ha nagyon szeretnéd.-mondtam mire megint kérdeztek.Csak most Dani kérdezett.
-Na, Lia mit álmodtál, hogy úgy láttunk ahogy láttunk?-először nevettem a kérdés megfogalmazásán, de azután elkomolyodtam és válaszoltam kérdésére.
-Rosszat-mondtam téged reggel mint úgy ahogy láttunk?-a kérdésen először nevettem a megfogalmazása miatt,de aztán elkomolyodtam.
-Rosszat-mondtam nekik titkolózva, amitől még jobban kiváncsiskodtak.Na, jó ezt még meg kell tanulni....
-De most komolyan, miért nem akarod elmondani?-Na most majdnem azt mondtam, hogy "Azért, mert szerelmi ügy", erre egyből gyanakodni kezdtek volna, úgyhogy szerencsém volt.
-Hát, hogy is mondjam.Mély sebet szúrt a szívembe-komolynak szántam de nem bírtam ki, hogy az utolsó szót ne hülyéskedjem el szóval nem sikerült teljesen komolyra.
-Hát, oké, de majd egyszer jobban kifejted nekünk?-kérdezte Viktor, és bevallom kicsit fura volt, hogy nem kérdezősködtek.
-Van valami amiről tudnom kéne?Mert nagyon, nem szoktátok abbahagyni a faggatózást- mondtam kérdőn nézve rájuk, mert most már egyre jobban éreztem úgy mintha titkolnának valamit, de mindegy, ha akarják elmondják.
-Nincs, de szólunk ha van-vigyorgott a képembe Laci.Hát jó.Csak egy kicsit volt hülye feje.Csak egy kicsit.
-Oké, most még bízok bennetek.-mondtam nekik, és nagyon remélem, hogy nem titkolóznak.