7.rész

Hát.....Nem is tudom erre mit mondjak.Valamennyire igaza van Lacinak, hisz most rávágtam egy nagyot, és ő azt szeretné ha ez nem ok nélkül történne meg.
-Utálom ha valakinek igaza van rajtam kívül.Általában.
-Hát Lia, ilyen az élet!
-Na gyerünk Szasza, annyi segítséget kapsz, hogy Liának be kell csuknia a szemét!-mondta mire egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kell végig néznem.

*Szasza*

Nem nagyon örültem az ötletnek, viszont a szívem mélyén nagyon is boldog voltam a feladat miatt ezért nem tiltakoztam nagyon.Ránéztem és odamentem hozzá.
-Ha túlélnénk hurrogás nélkül akkor meg kell  ünnepeljük valahogy-súgtam a fülébe, hogy csak ő hallhassa amit mondtam.
-Benne vagyok-mondta mosolyogva majd lecsukta szemét jelezve, hogy ő készen áll, úgyhogy  elkezdtem közeledni felé.....és hoppá!Jaj ne!Kicsit hosszasra sikerült, ezért megnéztem, hogy milyen az arckifejezése, de amikor ránéztem határozottan megkönnyebbültem hisz egy széles mosoly ült a száján, mire kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Lent a deszkapályán kirándulás után egy nappal 1 órakor.-mondta mire én is mosolyogni kezdtem.
-Oké, ott leszek.-mondtam mire a fiúk odajöttek ásítozva és közölték, hogy "bealszunk most".Furán néztem rájuk.Mármint nem azért, mert aludni akarnak, hanem azért, ahogy azt közölték.Na, mindegy, gyorsan én is befeküdtem és Lia felé fordultam aki szintén felém fordulva csukott szemmel feküdt.Egy ideje néztem már amikor észrevettem, hogy esik az eső.Hát sáros nap vár ránk.

*Lia*

Csukott szemmel feküdtem, de tudtam hogy Szasza engem néz mert amikor ásított gyorsan kinyitottam a szemem és láttam, hogy felém fordulva néz, de aztán gyorsan becsuktam a szemem.Nem sok idő telt el, de hallottam, hogy valaki felkel az ágyból.Kezdtem kicsit fázni, mert a takaróm lecsúszott amikor mozgolódtam az este folyamán, de ekkor éreztem, hogy valaki felhúzta a takaróm így már kezdtem felmelegedni, de mielőtt belemélyedtem volna a takaró melegségébe kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki volt az.Amikor lassan kinyitottam a szemem megláttam Szaszát.Kényszert éreztem magamban, hogy megköszönjem és mivel nem vagyok az a típus aki sokáig csendben tud maradni, ezért nem tétováztam.
-Kösz-mondtam halkan majd felém fordult és megajándékozott azzal az isteni mosolyával amitől (mint már ezerszer elmondtam) elolvadok.
-Nincs mit.Tán csak nem hagyom, hogy itt fagyoskodj.
-Bírsz aludni?-kérdeztem
-Nem nagyon, de egyszer úgy is elalszom.Te?
-Én se nagyon, de én sose tudok aludni.Már megszoktam, és ráadásul még korán is kelek annak ellenére, hogy későn feküdtem le.
-Van kedved beszélgetni?-kérdezte mire elmosolyodtam.
-Hát persze!