17.rész

*Lia*

Éppen indultam kifelé a cuccaimmal, amikor valaki mögöttem ordibálni kezdett.
-Hahó!Álj már meg!-ordította valaki a hátam mögül, úgy hogy megálltam, de amikor megláttam, hogy ki is volt az megbántam, hogy bevártam.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Csak egy nevet szeretnék megtudni meg még valamit.-felsóhajtottam majd kérdőn néztem rá.
-Szóval kávébarna haj, kék szem menő stílus stb....Tudod kire gondolok?-kérdezte majd rájöttem, hogy Szaszára gondol.
-Igen.Szaszára gondolsz.A teljes neve Zágrádi Szabolcs, de csak Szaszának becézzük.
-Csak még annyit, hogy te mióta ismered?
-A gólyatábor előtti napon ismertem meg.Na most már megyek, csá.-köszöntem el majd gyorsan a kijárathoz rohantam, mert ezt el kellett mondanom a fiúknak!Főleg Szaszának, mert szerintem a csinibaba ráizgult.Blaaa.Kiértem úgyhogy a fiúkhoz indultam, de valamiért amikor észrevettek nevetni kezdtek, ezért gyorsítottam a lépteimen és komoran néztem a fiúkra és ezt észre is vették, úgyhogy abba hagyták a nevetést és kezdtek félni....
-Megtudhatnám mi a vicces mielőtt még közölnék egy baromi vicces hírt-mondtam, de a végére már mosolyogtam.
-Hát, csak Szasza mesélt valamit és azon, de mindegy....-mondta Lackóka majd kérdőn fordultak felém.
-Szóval a szöszike ráhajtott Szaszára!-mondtam fülig érő szájjal majd a fiúk kérdőn néztek rám.Úgyhogy bele is kezdtem volna, ha Imre bá' bele nem ordított volna.
-Gyerekek!Mindenki álljon be a sorba és akkor el is indulhatunk a buszmegállóhoz!-mondta nekünk majd beálltunk és elindultunk a buszmegállóhoz, úgyhogy elkezdtem a mondandóm.
-Szóval épp jöttem ki a folyosón, amikor  valaki elkezdett ordibálni nekem úgyhogy megálltam és bevártam az illetőt.Amikor megláttam, hogy a szöszke az kérdőn néztem rá és elkezdett kérdezgetni a nevedről, hogy mikor ismertelek meg, meg ilyesmik.Szóval ebből gyanítom, hogy rád izgult a szösszentyű.-mosolyogtam rá, de ő rémülten nézett rám úgyhogy muszáj volt elröhögtem magam.
-nyugi már, majd úgy is lerázzuk, ha szeretnéd persze.-néztem rá ravasz mosollyal az arcomon.
-oké akkor már kezdhetitek is faggatni, hogy mi a csudát akar tőlem!-mondta rémülten mi meg röhögni kezdtünk rajta.Szegény gyerek most van először velünk, az osztállyal és már ráizgult az egyik cica!Hát ez förtelmes lehet!
-Ne röhögjetetek!Ez nem vicce!-mondta még mindig rémülten, de mégis kicsit ingerülten.A reakciónk erre a még hangosabb röhögés volt.Ezt Imre bá' is észrevette, úgy hogy hátrajött szólni, hogy ,,nevessünk csendesebben".Hát, oké.Hogyan lehet csendben nevetni?Ha csendben nevetünk, akkor az már nem is nevetés hanem vihogás vagy mi.....
-Na, jó most már tényleg abbahagyhatnátok a nevetést, mert már kezdem unni....-mondta teljesen nyugodtan......most már nyugodtan.Szerintem sikerült megbékélnie a ténnyel, hogy a Szöszi célba vette a megszerzését.Megerőltettük magunkat, majd egy nagy levegő után ráhagytuk a röhögést.
-Bocsi haver, de ki gondolta volna, hogy már célba vesznek a csajok, persze Lia az kivétel, mert őt ismerjük...-.nem tudta befejezni Laci a mondandóját amit sikeresen végig vihogott, mert egy jókora öklöst kapott a vállába, amitől persze feljajdult.Ekkor Szaszára néztem a reakcióját lestem, csak egy kicsiit félve, de amikor megláttam szinte már hallottam ahogy az a nagy kő leesik a szívemről.Az a hülye ott vihogott engem nézve és alig bírta ki, hogy ne nevessen hangosabban.Láttam a szemében....a kis pimasz!
-Na most kaptam vissza a kinevetést.-kezdtem én isnevetni.
-Az nevet aki utoljára nevet.Nem igaz, Lia?-kérdezte Szasza még mindig vihorászva-nem gondoltam volna, hogy ez majd pont velem történik meg, hogy rám lesz igaz... de mindegy.
-Igaz..-motyogtam az orrom alá

Brühühü... :(

1.
Hát ötlet hiányban vagyunk a baráti és rokoni közösségben is szóval nagyon nagy örömmel várok ötleteket az egyetem nevét illetően, mert fogalmunk sincs, hogy mi legyen.És, azt meg se említsük, hogy milyen marhaságok jutottak eszünkben amin még most is sírok, ha visszaemlékezem....Szóval tárt karokkal várom az ötleteket.
2.
Nem tudom, hogy mi okból csökkenek az olvasóim, de két lehetőség lobog a szemem ellőtt.
a, tanulás, tanulás és tanulás.Folytassam?Nem.
b, az egyik bejegyzésem miatt, amiben a pályázatról hadováltam, hogy majd februárban lesz vége

Szóval türelmesen várok, de nem ígérek most már több részt addig még nem növekednek a megjelenítések száma...következő rész várható kb. 640- nél és most van 637.Szóval addig is írom a másik blogomat....

(itt találod:Nem látsz a szemedtől?! )

16. rész

Mivel nem gépről jöttem fel bocsi Anna, de most így kell elolvasnod.Viszont nem is zavarok tovább.

Jó olvasást! (Írónőtök)

"Álom"

A kórházban vagyok, ami nem jelent túl sok jót.A szemközti teremből épp kijött és odament két idősebb emberhez.Jaj, ne!Azok a nagyiék!Az emlékek villámcsapásként törtek fel bennem.Majd mikor megláttam, hogy a nagyiék elindulnak a dokival, hirtelen felpattantam és utánnuk mentem, hogy megbizonyosodjam arról, hogy.......ez az a pillanat amikor anyuék meghaltak,....mellettem, a szemem láttára.Életem legrosszabb pillanatát kellett újra végignéznem, aminél nincs rosszabb.Amikor beértem megláttam először is anyuékat, majd magamat is. Meglepetésemre anyu felébrett és egyből oldalra nézett vagyis rám, de amikor meglátott aggódást vettem észre a szemében.
-Jól van?-kérdezte anyu a doktórtól.
-Ha jól gondoljuk akkor igen -mondta mire anyu félve nézett a dokira.
-Szóval nem biztos?!-kérdezte anyu egy kicsit ingerülten.
-Nem-mondta a doki félve a reakciótól.Ám ekkor a doki meglepetten kezdett intézkedni, mivel anyu fulladozni kezdett.Ekkor ráébredtem, hogyha az álmom valós akkor miattam halt meg anyu, apu pedig már menthetelen volt.Sajnos.Mondjuk mostmár mindegy.Mostmár megtörtént minden és én semmit se tehetek ellene.Ekkor sírni kezdtem megint, felakartam ébredni, túl sok ez nekem.Ekkor észrevettem, hogy az előbb hallott csipogásokból egy lassulni kezdett, majd  leállt.Anya meghalt.Megint.Ezt átélni a világ legrosszabb pillanata volt, amit senkinek nem kívánok.A könnyeim már záporként folytak le az arcomon, és azt kívantam, hogy ébredjek már fel.
-Legyen vége, kegyen már vége!!!!-ordítottam, mert meghallortam még egy csipogó hangot leállni.Próbaként megcsíptem magamat, hogy felébredjek, de nem sikerült, ezért megpróbáljoztam a fallak is, mert ezt ugye nem látja senki, szerencsémre sikerrel jártam.

"Egy eléggé fura reggek"
  

Amikor felébredtem nem csak a fiúk, hanem Imre' bá is meg az a kalauz csajszi is ott állt.Amikor meglátták, hogy felébreddtem néhányan felsóhajtottak, de volt aki csak annyit mondott, hogy  'na végre'.Hát....... Inkább nem mondok semmit.Na, mindegy.Szóval mindenki megnyugodott rajtam kívűl, de erre ők is rájöttek.
-Mi történt?-kérdezte Imre' bá aggodalmasan, mert pont az utólsó napon jön rám a...... a ..... valami.
-Először én kérdezném meg, ha szabad.-mondtam, mert nagyon még én se tudtam semmmit.
-Összefoglalva sírtál, motyogtál valamit és szorongattad a paplanod, ami épp, hogy nem szakadt el.-foglalta össze Imre' bá az nemrég történt dolgokat nekem.
-Viszont, nost teb jössz, Lia.Mi volt a bajod mit álmodtál?-tette fel kérdéseit nekem Viktor aki nagyon tudni akarta már.
-Magánügy.-mondtam mire a tanárúr bólintott egyet és elment.Mahjdb amikor kiment a kalauz csajszival együtt.Hirtelen odafordultam a fiúkhoz, amiért kérdőn néztek rám.
-Megbízhatok bennetek?-kérdeztem tőlük, hogy elmondhassam, mert látszott rajtuk, hogy kiváncsiak arra, hogy mi történt.
-Persze
-Igen
-Hát hogyisne
-Aha-Az utolsó válasz után felpattantam, amitől kocsit megszédültem, de túlélem, így hát elkezdtem a mesét.
-A szüleimről álmodtam.Amikor meghaltak.Mellettem.És ezekszerint miattam...-mondtam, de az utolsó szót már elhalkulva mondtam ki.Sajnos a sírás is rámjött, ami mostanában egész ritka szokott lenni.Viszont ekkor feléztem és észrevettem, hogy a fiúk idejönnek majd le is ültek mellém majd kicsi megborzolták a hajamat is aminek köszönhetően egy mosoly terült el az arcomon.
-Semmi baj, túléled.-mondta Laci, mire elnevettem magam.
-Kösz, de menjünk készülődni inkább.Mondtam, majd mindenki megindult.