Épp, hogy elhagytuk a szállást amikor a fiúk elkezdtek faggatózni, hogy mit csináltam a kirándulást megelőző napon...Na gondoljátok mi történt a mosolyomból lett egy lekonyuló ív és egy kicsit sápadt is lettem és persze, hogy a fiúk ettől még inkább kiváncsiak lettek, de attól még tudom, hogy tudják, hogy nekem ez nem olyan jó, hogy elmondjam szétkürtöljem, nem szoktam hozzá még ehhez, hogy barátoknak mondjam el, mert én igazából, azért tudtam megtartani a jó fej énemet mert van egy jó fej unokatestvérem, egy fiú, de mindegy is térjünk vissza, szóval a fiúk ahogy meglátták hogy rosszul nézek ki, olyan kiváncsi fejet vágtak (itt inkább Lacira gondolok vagy teljesen rá), hogy legszívesebben a földön feküdtem volna a nevetéstől, de ahogy felidéztem magamban a képet, ahogy a nagyi a földön van és eszméletlen egyből elment a kedvem mindentől, de mivel tudtam, hogy jobban van és nincs semmi baja így a földön fekvés helyett csak egy mosoly telepedett az arcomra, de Viktor kizökkentett a gondolatomból sajnos a kérdéseivel.
-Na, mi az Lia, mond már, mert belehalok a kiváncsiságba, mert biztos vagyok benne, hogy nálad, ilyen arcot ritkán látni!-mondta már szinte könyörögve, úgyhogy nagyot sóhajtottam.
-Aznap botlottam bele ügye Szaszába és amikor hazamentem elindultam, hogy megkeressem a nagyit, hogy megmagyarázzam neki, hogy hol voltam, mert amikor eljöttem otthonról akkor nem szóltam neki, de amikor bementem nem találtam meg úgyhogy felnéztem az emeletre is hátha ott van.Ott is volt, csak épp eszméletlenül gyorsan odarohantam hozzá és hívtam a mentőket.Mire kiértek nekem már patakokban folytak a könnyeim, úgyhogy egy nő odajött hozzám is, hogy megnyugtasson, hogy nem lesz semmi baj, mert minden rendben van és elmondta, hogy most beviszik és megvizsgálják, azután egy mentős odakiabált neki, hogy most már jöjjön, mert indulnak.Gyorsan összepakoltam és hívtam egy taxit és miközben vártam flkhívtam nagypapát is, hogy ne haza hanem a korházba jöjjön, azután bementem a korházba és mire odaértem már kész is voltak a vizsgálatokkal úgyhogy bemehettem úgy egy 10 perc múlva megjött nagypapa és rábeszélt, hogy jöjjek el mert aztán lemaradok valamiről és hát én nagyon nem tudtam ellenkezni szóval itt vagyok és a doki azt mondta, hogy nincs semmi baja, de még bent kell maradnia megfigyelésre a nagyinak....Szóval ennnyi.-fejeztem be a mondandómat és rájöttem, hogy az egészet max. 4 levegővétellel mondtam el.A fiúknak is egy kicsit leromboltam a hangulatát úgyhogy gondoltam hogy akkor jövök nekik annyival hogy fel is építsem.
-Na, de ne vágjatok nekem itt olyan képet mint akik citromba haraptak, hanem legalább adjatok egy kis hangulatot, hogy ne gondolhassak rá-mondtam mire mosolyogva ecseteltem, hogy a tervem sikerült és a citromfej helyett mosolyfejeket látok.Na, de mint minden gondolatomat ezt is félbeszakították.
-Srácok!Megérkeztünk!-mondta Imrebá büszkén ránknézve mivel csak az út felét röhögtük végig, mert a másikat végigmeséltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése