2014. november 5., szerda

9.rész

*Lia*

*Álom*

A gördeszka pályán voltam, épp a padon ültem és zenét hallgattam amikor megláttam Szaszát.Ösztönösen mentem volna oda hozzá, de megláttam egy lányt is vele ezért elbújtam egy bokor mögé, hogy ne lássanak meg leültek ide egy  padra ami a túloldalt volt, majd beszélgetni kezdtek majd egy idő után gondoltam inkább hazamegyek, de ekkor ők is felálltak és elköszöntek egymástól, de amikor a lány megfordult Szasza a kezénél fogva visszahúzta és átkarolta majd hevesen csókolózni kezdtek.Én nem bírtam magammal  már úgyhogy elmentem egy kicsit távolabb aztán már patakokban folyni kezdtek a könnyeim.Elkezdtem futni valamerre, nem tudtam hova megyek, de nem is nagyon érdekelt, de egyszer csak megálltam, mert hallottam ahogy valaki a nevemet mondogatja, de amikor megfordultam nem láttam senkit.

*Felébredtem*

Amikor felébredtem láttam, hogy a fiúk körém gyűltek és Szasza épp a nevemet mondogatva ráncigál (szóval ezért hallottam, hogy valaki a nevemet mondogatja az álmomban), hogy felébredjek, amikor meglátta, hogy ébren vagyok abbahagyta a ráncigálást és aggódóan nézett rám, de persze nem csak ő, hanem a többiek is.
-Jó reggelt, van valami baj?-kérdeztem furán nézve rájuk amikor éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon, sőt nem is egy, ezért letöröltem az arcom.
-Na pont ez!-utalt a könnycseppekre Szasza.
-És még nyöszörögve forgolódtál álmodban-mondta Laci.
-Ohh....csak rosszat álmodtam nincs semmi baj, de azért köszi, hogy felébresztettetek.-Néztem rájuk hálásan majd kicsit mosolyogni kezdtem, ezért ők is  kentek egy kis mosolyt az arcukra.
-Mennyi az idő?-kérdeztem, mert úgy gondoltam, hogy mielőtt elmegyünk túrázni sétálok egy kicsit, hogy kiürítsem a fejem.
-Reggel hét óra.Miért?-kérdezte Viktor majd kicsit fura arcot vágtam.gyors kimentem és bekopogtam Imre bácsihoz, mert ugye bent vannak a ruháim nála.Kopogtam, kopogtam....nincs válasz, ezért inkább benyitottam halkan, és elkezdtem készülődni mivel láttam, hogy az ofő. alszik.Hagy aludjon majd úgyis kifárad teljesen a nap végére.Na, mindegy gyorsan elkészültem és kimentem egy kicsit a szálloda kinti részébe sétálni.

*Szasza*

Lia egy ideje már elment, de azt mondta, hogy csak sétál egy kicsit, hogy kiürítse a fejét.Hát mondjuk én is ezt tenném a úgy kelnék fel, mint ő.Vajon mit álmodott?Mitől könnyezett ennyire?Hisz arra ébredtem, hogy nyöszörög, forgolódik és sír.Mondjuk az én álmom sem volt túl jó, mert ugye ha valaki szeret valakit akkor nem nagyon esik jól neki ha a az egyik legjobb haverjával pontosabban azzal akit kiskora óta ismer.És felszabadultan nevetgél azzal a lánnyal akiről úgy gondolja, hogy ő az, az igazi, az egyetlen és egyben az utolsó is.....Gondolkozásomat Laci szakította félbe.
-Hát te meg min gondolkozol ennyire, drága édes kisfiam?-kérdezte mire elkezdtünk nevetni, ám az örökös kíváncsi Jancsikánk idejött és.... mit is csinált?Ja, tudom kiváncsiskodott.
Mi olyan vicces uraim?-kérdezte a maga módján belekontárkodva idilli pillanatunkba Viktor.
-Hát....semmi különös csak Laci kicsit furán kérdezte meg, hogy min gondolkodtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése