A sztorizás nagyon jó volt a fiúk mindenfélét meséltek, de én sem maradtam ki belőle, mert én is meséltem ezt azt.Mondjuk a fiúk úgy megijesztettek hogy hátraestem, de mivel akkor már nem voltam olyan hangulatban inkább ráhagytam annyival, hogy sikítottam egy nagyot.A lényeg az, hogy egy nagyon klassz esténk volt.
Éppen mentünk befele a szobánkba amikor egy nagy sikítást hallottunk.Na én abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy most jött el az a perc amikor őszintén bejelentem, hogy félek.És esküszöm, hogy nem a képzeletbeli szellemektől, szörnyektől és egyébtől, hanem a fiúktól.Azért mert ki tudja, hogy melyik percben fogják a szívbajt hozni rád, de most komolyan.Viszont térjünk is vissza a jelenbe mielőtt megint megijedek.Amikor felnéztem annyit láttam, hogy mindenki körbe körbe nézelődik, de mivel én nem voltam képbe, hogy most mi van inkább megkérdeztem.
-Most miért forgolódtok össze-vissza ahelyett, hogy mennénk tovább?-kérdeztem abban bízva, hogy választ is kapok.
-Hát az előbb hallottunk egy sikítást és ez elég ijesztő miután az előbb rémtörténeteket meséltünk a te javaslatodra..-mondta Viktor kicsit félve.
-Ne féljetek már, biztos csak valamelyik lány megijedt valamitől.Na menjünk!-mondtam, és a fiúk is elindultak.Igazából szerintem is félelmetes ez az egész, de ha nem gondolunk rá akkor nem történik semmi.A másik meg az, hogy inkább menjünk be a szobánkba mint, hogy ott álldogáljunk a folyosón.
-Amúgy Lia, nem tudom, hogy csinálod, de elmondhatnád nekem is.-mondta Viktor most már egy kicsit élénkebben.
-Mit mondjak el?-kérdeztem, mert nem volt világos, hogy most akkor miről van szó.
-Hát, hogy hogyan csinálod, hogy nem félsz.-világosított fel Viktor mire a többiek is kiváncsian néztek rám.Mondjuk szerintem Szasza és Laci nem azért, mert félnek, hanem, mert ugye én is lány vagyok és, hogy néz már ki, hogy nem félek miközben itt van velem egy fiú aki fél.
-Hát nem gondolok rá, meg az igazat bevallva inkább tőletek félek.-mondtam kicsit belekuncogva a végébe, mire ők is derültek rajta egy jót.Hát, megérte elmondani az biztos.
Mire sikerült beérnünk a szobába Viktor már vagy százszor megijedt minden nesztől, én meg legbelül jót nevettem rajta.Mondjuk amikor beértünk direkt leghátulra mentem és egy kicsit hangosabban csuktam be az ajtót mondván ˝csak a szél volt˝ és Viktort persze, hogy kirázta a hideg félelmében.Úgy döntöttem, hogy hagyom szegénykét, mert már biztos közel áll ahhoz, hogy sokkot kapjon, úgyhogy megkérdeztem a fiúkat, hogy ne oltsam e fel a villanyt, és mint akik most jöttek rá, hogy van villanyunk úgy vágták homlokon magukat.Mármint Szasza kivételével, de gondolom senki se nézné ki Szaszából, hogy homlokon csapja magát mert rájön, hogy létezik a villany is.Hát igen.Na, mindegy térjünk is vissza oda, hogy épp kapcsoltam föl a villanyt amikor észreveszem, hogy valami világítani kezd a szobában és aztán hirtelen megszólal a PSY-nak az egyik régi zenéje a Gangnam Style.Mint azt mindenki gondolná előre, hogy kitört belőlünk a hisztérikus nevetés, de abba senki sem gondolt bele, hogy vajon ki hívta Lacit.....
Amikor mindenki abba hagyta a nevetést csak úgy kiváncsiságból megkérdeztem Lacit.
-Amúgy Laci ki hívott?Csak azért kérdem, mert ez így egy kicsit nagyon viccesen jött ki és kíváncsi lettem.-mondtam neki mosolyogva , de aztán valami nem várt dolog történt.Mielőtt felvette volna a telefont gyors feloltottam a villanyt és befeküdtem az ágyamba és figyeltem ahogy felveszi a hívást.
-Halló?-szólt bele még mindig vidám arccal a telefonba Lackó ám meglepetésemre hirtelen elsápadt.A többiekkel gondterhelt arccal odamentünk és kinyomtuk a telefont, mert ugye tiszta sápadt volt és lefagyott a gyerek teljesen szóval kinyomtuk a hívást és elkezdtük kicsit nyugtatni, hogy eltudja mondani mi történt.Egy kis idő múlva már sikerült annyira lenyugtatnunk, hogy igyon egy kicsit, úgyhogy szerencsénkre lenyugodott és elmondta amit akartunk.
-Szóval, ugye felvettem a telefont és nem szólalt bele senki és és és olyan rémisztő volt..-mondta, de azután valami okból mérges lett.
-Esküszöm, hogy kinyírom őket..-mondta szinte már lángoló szemekkel, mire hirtelen Szasza elkezdett röhögni.Na, jó nekem itt valami bűzlik.
-Miért nevetsz?-fordultam érdeklődve Szasza felé aki megpróbált kicsit lenyugodni a válaszadás érdekében.
-Hát, ugye Lacinak van két rettentően idegesítő unokatestvére és valószínűleg ők voltak, mert tudják, hogy neki ez a rémálma, mármint Lacinak, hogy valaki felhívja és nem szól bele, de bezzeg az a két lurkó meg nem adja meg a telefonszámát így Lacinak mindig azt adja ki, hogy egy idegen hívja.Nekem pedig van egy, olyan érzésem, hogy most a földön feküdve röhögnek Lacin.-mondta mire megint nevetni kezdett.Na, jó nekem ennyi túl sok egy napra szóval inkább megyek és alvást tettetve hallgatózom.Viszont épp, hogy lecsuktam a szemem amikor sikítást hallottam, mármint hallottunk.Ez...rémisztő.Már a gondolattól is kirázott a hideg, hogy az egész éjszaka azt hallgassam, hogy valaki sikítozik, és mielőtt azt gondolnám, hogy azért mert szellemeket látnak közlöm magammal, hogy csak egymást ijesztgetik.Kezdek megbolondulni, úgyhogy gyors elalszok, és nem lesz semmi baj.
-Amúgy Lia, most szokatlanul csendben vagy ugye nem változtál valami szörnnyé át?-kérdezte Viktor, szerintem.Nem tudom.Na mindegy, végül is az a lényeg, hogy egy jót mosolyogtam rajta.A hangulat kedvéért megvártam míg valaki idejön megnézni, hogy mi van velem és szerencsémre Viktor jött ide.Hát az egy dolog, hogy megijesztettem, de az tényleg nem volt túl szép tőlem, hogy könnyeztem a nevetéstől, de mentségemre legyen, hogy nem csak én hanem a többiek is nevettek rajta.
-Amúgy Lia.Szerintem bepisiltam.-mondta nekem kicsit félve a reagálásoktól, de most komolyan.Mit gondolt?Szerinte mit csinálunk ezután a kijelentés után?Hát még szép, hogy sírva nevettem, az a szerencsétlen meg csak ott állt és nézett minket, majd ő is elkezdett mosolyogni majd ez a mosoly nevetésbe végződött.Hát kicsit sem végződött jól ez az egész.
-Na, fiúk.Csönd legyen!-persze én még mindig nevettem, de az nem számít-Szegény legalább ne itt ácsorogjon.Na, gyere Viktor feküdj le és aludj, és őszintén bocsi, hogy miattam történt ami történt.-mondtam el bocsánat kérésemet, hálául ezért a nagy hangulatdobásért.Kezet fogtunk és befeküdtünk az ágyunkba, hogy most már tényleg aludjunk.Nem várom a holnapot, egy fürdőzés és irány Buda.Hát ez a nap is gyorsan eltelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése