16. rész

Mivel nem gépről jöttem fel bocsi Anna, de most így kell elolvasnod.Viszont nem is zavarok tovább.

Jó olvasást! (Írónőtök)

"Álom"

A kórházban vagyok, ami nem jelent túl sok jót.A szemközti teremből épp kijött és odament két idősebb emberhez.Jaj, ne!Azok a nagyiék!Az emlékek villámcsapásként törtek fel bennem.Majd mikor megláttam, hogy a nagyiék elindulnak a dokival, hirtelen felpattantam és utánnuk mentem, hogy megbizonyosodjam arról, hogy.......ez az a pillanat amikor anyuék meghaltak,....mellettem, a szemem láttára.Életem legrosszabb pillanatát kellett újra végignéznem, aminél nincs rosszabb.Amikor beértem megláttam először is anyuékat, majd magamat is. Meglepetésemre anyu felébrett és egyből oldalra nézett vagyis rám, de amikor meglátott aggódást vettem észre a szemében.
-Jól van?-kérdezte anyu a doktórtól.
-Ha jól gondoljuk akkor igen -mondta mire anyu félve nézett a dokira.
-Szóval nem biztos?!-kérdezte anyu egy kicsit ingerülten.
-Nem-mondta a doki félve a reakciótól.Ám ekkor a doki meglepetten kezdett intézkedni, mivel anyu fulladozni kezdett.Ekkor ráébredtem, hogyha az álmom valós akkor miattam halt meg anyu, apu pedig már menthetelen volt.Sajnos.Mondjuk mostmár mindegy.Mostmár megtörtént minden és én semmit se tehetek ellene.Ekkor sírni kezdtem megint, felakartam ébredni, túl sok ez nekem.Ekkor észrevettem, hogy az előbb hallott csipogásokból egy lassulni kezdett, majd  leállt.Anya meghalt.Megint.Ezt átélni a világ legrosszabb pillanata volt, amit senkinek nem kívánok.A könnyeim már záporként folytak le az arcomon, és azt kívantam, hogy ébredjek már fel.
-Legyen vége, kegyen már vége!!!!-ordítottam, mert meghallortam még egy csipogó hangot leállni.Próbaként megcsíptem magamat, hogy felébredjek, de nem sikerült, ezért megpróbáljoztam a fallak is, mert ezt ugye nem látja senki, szerencsémre sikerrel jártam.

"Egy eléggé fura reggek"
  

Amikor felébredtem nem csak a fiúk, hanem Imre' bá is meg az a kalauz csajszi is ott állt.Amikor meglátták, hogy felébreddtem néhányan felsóhajtottak, de volt aki csak annyit mondott, hogy  'na végre'.Hát....... Inkább nem mondok semmit.Na, mindegy.Szóval mindenki megnyugodott rajtam kívűl, de erre ők is rájöttek.
-Mi történt?-kérdezte Imre' bá aggodalmasan, mert pont az utólsó napon jön rám a...... a ..... valami.
-Először én kérdezném meg, ha szabad.-mondtam, mert nagyon még én se tudtam semmmit.
-Összefoglalva sírtál, motyogtál valamit és szorongattad a paplanod, ami épp, hogy nem szakadt el.-foglalta össze Imre' bá az nemrég történt dolgokat nekem.
-Viszont, nost teb jössz, Lia.Mi volt a bajod mit álmodtál?-tette fel kérdéseit nekem Viktor aki nagyon tudni akarta már.
-Magánügy.-mondtam mire a tanárúr bólintott egyet és elment.Mahjdb amikor kiment a kalauz csajszival együtt.Hirtelen odafordultam a fiúkhoz, amiért kérdőn néztek rám.
-Megbízhatok bennetek?-kérdeztem tőlük, hogy elmondhassam, mert látszott rajtuk, hogy kiváncsiak arra, hogy mi történt.
-Persze
-Igen
-Hát hogyisne
-Aha-Az utolsó válasz után felpattantam, amitől kocsit megszédültem, de túlélem, így hát elkezdtem a mesét.
-A szüleimről álmodtam.Amikor meghaltak.Mellettem.És ezekszerint miattam...-mondtam, de az utolsó szót már elhalkulva mondtam ki.Sajnos a sírás is rámjött, ami mostanában egész ritka szokott lenni.Viszont ekkor feléztem és észrevettem, hogy a fiúk idejönnek majd le is ültek mellém majd kicsi megborzolták a hajamat is aminek köszönhetően egy mosoly terült el az arcomon.
-Semmi baj, túléled.-mondta Laci, mire elnevettem magam.
-Kösz, de menjünk készülődni inkább.Mondtam, majd mindenki megindult.