17.rész

*Lia*

Éppen indultam kifelé a cuccaimmal, amikor valaki mögöttem ordibálni kezdett.
-Hahó!Álj már meg!-ordította valaki a hátam mögül, úgy hogy megálltam, de amikor megláttam, hogy ki is volt az megbántam, hogy bevártam.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Csak egy nevet szeretnék megtudni meg még valamit.-felsóhajtottam majd kérdőn néztem rá.
-Szóval kávébarna haj, kék szem menő stílus stb....Tudod kire gondolok?-kérdezte majd rájöttem, hogy Szaszára gondol.
-Igen.Szaszára gondolsz.A teljes neve Zágrádi Szabolcs, de csak Szaszának becézzük.
-Csak még annyit, hogy te mióta ismered?
-A gólyatábor előtti napon ismertem meg.Na most már megyek, csá.-köszöntem el majd gyorsan a kijárathoz rohantam, mert ezt el kellett mondanom a fiúknak!Főleg Szaszának, mert szerintem a csinibaba ráizgult.Blaaa.Kiértem úgyhogy a fiúkhoz indultam, de valamiért amikor észrevettek nevetni kezdtek, ezért gyorsítottam a lépteimen és komoran néztem a fiúkra és ezt észre is vették, úgyhogy abba hagyták a nevetést és kezdtek félni....
-Megtudhatnám mi a vicces mielőtt még közölnék egy baromi vicces hírt-mondtam, de a végére már mosolyogtam.
-Hát, csak Szasza mesélt valamit és azon, de mindegy....-mondta Lackóka majd kérdőn fordultak felém.
-Szóval a szöszike ráhajtott Szaszára!-mondtam fülig érő szájjal majd a fiúk kérdőn néztek rám.Úgyhogy bele is kezdtem volna, ha Imre bá' bele nem ordított volna.
-Gyerekek!Mindenki álljon be a sorba és akkor el is indulhatunk a buszmegállóhoz!-mondta nekünk majd beálltunk és elindultunk a buszmegállóhoz, úgyhogy elkezdtem a mondandóm.
-Szóval épp jöttem ki a folyosón, amikor  valaki elkezdett ordibálni nekem úgyhogy megálltam és bevártam az illetőt.Amikor megláttam, hogy a szöszke az kérdőn néztem rá és elkezdett kérdezgetni a nevedről, hogy mikor ismertelek meg, meg ilyesmik.Szóval ebből gyanítom, hogy rád izgult a szösszentyű.-mosolyogtam rá, de ő rémülten nézett rám úgyhogy muszáj volt elröhögtem magam.
-nyugi már, majd úgy is lerázzuk, ha szeretnéd persze.-néztem rá ravasz mosollyal az arcomon.
-oké akkor már kezdhetitek is faggatni, hogy mi a csudát akar tőlem!-mondta rémülten mi meg röhögni kezdtünk rajta.Szegény gyerek most van először velünk, az osztállyal és már ráizgult az egyik cica!Hát ez förtelmes lehet!
-Ne röhögjetetek!Ez nem vicce!-mondta még mindig rémülten, de mégis kicsit ingerülten.A reakciónk erre a még hangosabb röhögés volt.Ezt Imre bá' is észrevette, úgy hogy hátrajött szólni, hogy ,,nevessünk csendesebben".Hát, oké.Hogyan lehet csendben nevetni?Ha csendben nevetünk, akkor az már nem is nevetés hanem vihogás vagy mi.....
-Na, jó most már tényleg abbahagyhatnátok a nevetést, mert már kezdem unni....-mondta teljesen nyugodtan......most már nyugodtan.Szerintem sikerült megbékélnie a ténnyel, hogy a Szöszi célba vette a megszerzését.Megerőltettük magunkat, majd egy nagy levegő után ráhagytuk a röhögést.
-Bocsi haver, de ki gondolta volna, hogy már célba vesznek a csajok, persze Lia az kivétel, mert őt ismerjük...-.nem tudta befejezni Laci a mondandóját amit sikeresen végig vihogott, mert egy jókora öklöst kapott a vállába, amitől persze feljajdult.Ekkor Szaszára néztem a reakcióját lestem, csak egy kicsiit félve, de amikor megláttam szinte már hallottam ahogy az a nagy kő leesik a szívemről.Az a hülye ott vihogott engem nézve és alig bírta ki, hogy ne nevessen hangosabban.Láttam a szemében....a kis pimasz!
-Na most kaptam vissza a kinevetést.-kezdtem én isnevetni.
-Az nevet aki utoljára nevet.Nem igaz, Lia?-kérdezte Szasza még mindig vihorászva-nem gondoltam volna, hogy ez majd pont velem történik meg, hogy rám lesz igaz... de mindegy.
-Igaz..-motyogtam az orrom alá