Mivel nem gépről jöttem fel bocsi Anna, de most így kell elolvasnod.Viszont nem is zavarok tovább.
Jó olvasást! (Írónőtök)
"Álom"
A kórházban vagyok, ami nem jelent túl sok jót.A szemközti teremből épp kijött és odament két idősebb emberhez.Jaj, ne!Azok a nagyiék!Az emlékek villámcsapásként törtek fel bennem.Majd mikor megláttam, hogy a nagyiék elindulnak a dokival, hirtelen felpattantam és utánnuk mentem, hogy megbizonyosodjam arról, hogy.......ez az a pillanat amikor anyuék meghaltak,....mellettem, a szemem láttára.Életem legrosszabb pillanatát kellett újra végignéznem, aminél nincs rosszabb.Amikor beértem megláttam először is anyuékat, majd magamat is. Meglepetésemre anyu felébrett és egyből oldalra nézett vagyis rám, de amikor meglátott aggódást vettem észre a szemében.
-Jól van?-kérdezte anyu a doktórtól.
-Ha jól gondoljuk akkor igen -mondta mire anyu félve nézett a dokira.
-Szóval nem biztos?!-kérdezte anyu egy kicsit ingerülten.
-Nem-mondta a doki félve a reakciótól.Ám ekkor a doki meglepetten kezdett intézkedni, mivel anyu fulladozni kezdett.Ekkor ráébredtem, hogyha az álmom valós akkor miattam halt meg anyu, apu pedig már menthetelen volt.Sajnos.Mondjuk mostmár mindegy.Mostmár megtörtént minden és én semmit se tehetek ellene.Ekkor sírni kezdtem megint, felakartam ébredni, túl sok ez nekem.Ekkor észrevettem, hogy az előbb hallott csipogásokból egy lassulni kezdett, majd leállt.Anya meghalt.Megint.Ezt átélni a világ legrosszabb pillanata volt, amit senkinek nem kívánok.A könnyeim már záporként folytak le az arcomon, és azt kívantam, hogy ébredjek már fel.
-Legyen vége, kegyen már vége!!!!-ordítottam, mert meghallortam még egy csipogó hangot leállni.Próbaként megcsíptem magamat, hogy felébredjek, de nem sikerült, ezért megpróbáljoztam a fallak is, mert ezt ugye nem látja senki, szerencsémre sikerrel jártam.
"Egy eléggé fura reggek"
Amikor felébredtem nem csak a fiúk, hanem Imre' bá is meg az a kalauz csajszi is ott állt.Amikor meglátták, hogy felébreddtem néhányan felsóhajtottak, de volt aki csak annyit mondott, hogy 'na végre'.Hát....... Inkább nem mondok semmit.Na, mindegy.Szóval mindenki megnyugodott rajtam kívűl, de erre ők is rájöttek.
-Mi történt?-kérdezte Imre' bá aggodalmasan, mert pont az utólsó napon jön rám a...... a ..... valami.
-Először én kérdezném meg, ha szabad.-mondtam, mert nagyon még én se tudtam semmmit.
-Összefoglalva sírtál, motyogtál valamit és szorongattad a paplanod, ami épp, hogy nem szakadt el.-foglalta össze Imre' bá az nemrég történt dolgokat nekem.
-Viszont, nost teb jössz, Lia.Mi volt a bajod mit álmodtál?-tette fel kérdéseit nekem Viktor aki nagyon tudni akarta már.
-Magánügy.-mondtam mire a tanárúr bólintott egyet és elment.Mahjdb amikor kiment a kalauz csajszival együtt.Hirtelen odafordultam a fiúkhoz, amiért kérdőn néztek rám.
-Megbízhatok bennetek?-kérdeztem tőlük, hogy elmondhassam, mert látszott rajtuk, hogy kiváncsiak arra, hogy mi történt.
-Persze
-Igen
-Hát hogyisne
-Aha-Az utolsó válasz után felpattantam, amitől kocsit megszédültem, de túlélem, így hát elkezdtem a mesét.
-A szüleimről álmodtam.Amikor meghaltak.Mellettem.És ezekszerint miattam...-mondtam, de az utolsó szót már elhalkulva mondtam ki.Sajnos a sírás is rámjött, ami mostanában egész ritka szokott lenni.Viszont ekkor feléztem és észrevettem, hogy a fiúk idejönnek majd le is ültek mellém majd kicsi megborzolták a hajamat is aminek köszönhetően egy mosoly terült el az arcomon.
-Semmi baj, túléled.-mondta Laci, mire elnevettem magam.
-Kösz, de menjünk készülődni inkább.Mondtam, majd mindenki megindult.
2015. január 13., kedd
2014. december 30., kedd
Változtatások, kérések
Az 1-5 rész átírva picit + kinézet vátozott.
Ui.:Tudom ,hogy feltűnő a hattér változás meg a többi, de csak azért is közöltem, és javaslom az 1. rész újraolvasni mert az szinte teljesen át lett írva.Ja és ha van ötletetek, hogy mit kéne a blogba még belerakni akkor megköszönném, ha közölnétek velem
E-mail címre lehet küldeni, mert ott hamarabb észre veszem.(szonyi.greta@gmail.com)
Nem kötelező ötletet írni, ez csak egy kérés, hogy jobb lehessen a blog.
Ui.:Tudom ,hogy feltűnő a hattér változás meg a többi, de csak azért is közöltem, és javaslom az 1. rész újraolvasni mert az szinte teljesen át lett írva.Ja és ha van ötletetek, hogy mit kéne a blogba még belerakni akkor megköszönném, ha közölnétek velem
E-mail címre lehet küldeni, mert ott hamarabb észre veszem.(szonyi.greta@gmail.com)
Nem kötelező ötletet írni, ez csak egy kérés, hogy jobb lehessen a blog.
14-15. rész
*Lia*
A sztorizás nagyon jó volt a fiúk mindenfélét meséltek, de én sem maradtam ki belőle, mert én is meséltem ezt azt.Mondjuk a fiúk úgy megijesztettek hogy hátraestem, de mivel akkor már nem voltam olyan hangulatban inkább ráhagytam annyival, hogy sikítottam egy nagyot.A lényeg az, hogy egy nagyon klassz esténk volt.
Éppen mentünk befele a szobánkba amikor egy nagy sikítást hallottunk.Na én abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy most jött el az a perc amikor őszintén bejelentem, hogy félek.És esküszöm, hogy nem a képzeletbeli szellemektől, szörnyektől és egyébtől, hanem a fiúktól.Azért mert ki tudja, hogy melyik percben fogják a szívbajt hozni rád, de most komolyan.Viszont térjünk is vissza a jelenbe mielőtt megint megijedek.Amikor felnéztem annyit láttam, hogy mindenki körbe körbe nézelődik, de mivel én nem voltam képbe, hogy most mi van inkább megkérdeztem.
-Most miért forgolódtok össze-vissza ahelyett, hogy mennénk tovább?-kérdeztem abban bízva, hogy választ is kapok.
-Hát az előbb hallottunk egy sikítást és ez elég ijesztő miután az előbb rémtörténeteket meséltünk a te javaslatodra..-mondta Viktor kicsit félve.
-Ne féljetek már, biztos csak valamelyik lány megijedt valamitől.Na menjünk!-mondtam, és a fiúk is elindultak.Igazából szerintem is félelmetes ez az egész, de ha nem gondolunk rá akkor nem történik semmi.A másik meg az, hogy inkább menjünk be a szobánkba mint, hogy ott álldogáljunk a folyosón.
-Amúgy Lia, nem tudom, hogy csinálod, de elmondhatnád nekem is.-mondta Viktor most már egy kicsit élénkebben.
-Mit mondjak el?-kérdeztem, mert nem volt világos, hogy most akkor miről van szó.
-Hát, hogy hogyan csinálod, hogy nem félsz.-világosított fel Viktor mire a többiek is kiváncsian néztek rám.Mondjuk szerintem Szasza és Laci nem azért, mert félnek, hanem, mert ugye én is lány vagyok és, hogy néz már ki, hogy nem félek miközben itt van velem egy fiú aki fél.
-Hát nem gondolok rá, meg az igazat bevallva inkább tőletek félek.-mondtam kicsit belekuncogva a végébe, mire ők is derültek rajta egy jót.Hát, megérte elmondani az biztos.
Mire sikerült beérnünk a szobába Viktor már vagy százszor megijedt minden nesztől, én meg legbelül jót nevettem rajta.Mondjuk amikor beértünk direkt leghátulra mentem és egy kicsit hangosabban csuktam be az ajtót mondván ˝csak a szél volt˝ és Viktort persze, hogy kirázta a hideg félelmében.Úgy döntöttem, hogy hagyom szegénykét, mert már biztos közel áll ahhoz, hogy sokkot kapjon, úgyhogy megkérdeztem a fiúkat, hogy ne oltsam e fel a villanyt, és mint akik most jöttek rá, hogy van villanyunk úgy vágták homlokon magukat.Mármint Szasza kivételével, de gondolom senki se nézné ki Szaszából, hogy homlokon csapja magát mert rájön, hogy létezik a villany is.Hát igen.Na, mindegy térjünk is vissza oda, hogy épp kapcsoltam föl a villanyt amikor észreveszem, hogy valami világítani kezd a szobában és aztán hirtelen megszólal a PSY-nak az egyik régi zenéje a Gangnam Style.Mint azt mindenki gondolná előre, hogy kitört belőlünk a hisztérikus nevetés, de abba senki sem gondolt bele, hogy vajon ki hívta Lacit.....
Amikor mindenki abba hagyta a nevetést csak úgy kiváncsiságból megkérdeztem Lacit.
-Amúgy Laci ki hívott?Csak azért kérdem, mert ez így egy kicsit nagyon viccesen jött ki és kíváncsi lettem.-mondtam neki mosolyogva , de aztán valami nem várt dolog történt.Mielőtt felvette volna a telefont gyors feloltottam a villanyt és befeküdtem az ágyamba és figyeltem ahogy felveszi a hívást.
-Halló?-szólt bele még mindig vidám arccal a telefonba Lackó ám meglepetésemre hirtelen elsápadt.A többiekkel gondterhelt arccal odamentünk és kinyomtuk a telefont, mert ugye tiszta sápadt volt és lefagyott a gyerek teljesen szóval kinyomtuk a hívást és elkezdtük kicsit nyugtatni, hogy eltudja mondani mi történt.Egy kis idő múlva már sikerült annyira lenyugtatnunk, hogy igyon egy kicsit, úgyhogy szerencsénkre lenyugodott és elmondta amit akartunk.
-Szóval, ugye felvettem a telefont és nem szólalt bele senki és és és olyan rémisztő volt..-mondta, de azután valami okból mérges lett.
-Esküszöm, hogy kinyírom őket..-mondta szinte már lángoló szemekkel, mire hirtelen Szasza elkezdett röhögni.Na, jó nekem itt valami bűzlik.
-Miért nevetsz?-fordultam érdeklődve Szasza felé aki megpróbált kicsit lenyugodni a válaszadás érdekében.
-Hát, ugye Lacinak van két rettentően idegesítő unokatestvére és valószínűleg ők voltak, mert tudják, hogy neki ez a rémálma, mármint Lacinak, hogy valaki felhívja és nem szól bele, de bezzeg az a két lurkó meg nem adja meg a telefonszámát így Lacinak mindig azt adja ki, hogy egy idegen hívja.Nekem pedig van egy, olyan érzésem, hogy most a földön feküdve röhögnek Lacin.-mondta mire megint nevetni kezdett.Na, jó nekem ennyi túl sok egy napra szóval inkább megyek és alvást tettetve hallgatózom.Viszont épp, hogy lecsuktam a szemem amikor sikítást hallottam, mármint hallottunk.Ez...rémisztő.Már a gondolattól is kirázott a hideg, hogy az egész éjszaka azt hallgassam, hogy valaki sikítozik, és mielőtt azt gondolnám, hogy azért mert szellemeket látnak közlöm magammal, hogy csak egymást ijesztgetik.Kezdek megbolondulni, úgyhogy gyors elalszok, és nem lesz semmi baj.
-Amúgy Lia, most szokatlanul csendben vagy ugye nem változtál valami szörnnyé át?-kérdezte Viktor, szerintem.Nem tudom.Na mindegy, végül is az a lényeg, hogy egy jót mosolyogtam rajta.A hangulat kedvéért megvártam míg valaki idejön megnézni, hogy mi van velem és szerencsémre Viktor jött ide.Hát az egy dolog, hogy megijesztettem, de az tényleg nem volt túl szép tőlem, hogy könnyeztem a nevetéstől, de mentségemre legyen, hogy nem csak én hanem a többiek is nevettek rajta.
-Amúgy Lia.Szerintem bepisiltam.-mondta nekem kicsit félve a reagálásoktól, de most komolyan.Mit gondolt?Szerinte mit csinálunk ezután a kijelentés után?Hát még szép, hogy sírva nevettem, az a szerencsétlen meg csak ott állt és nézett minket, majd ő is elkezdett mosolyogni majd ez a mosoly nevetésbe végződött.Hát kicsit sem végződött jól ez az egész.
-Na, fiúk.Csönd legyen!-persze én még mindig nevettem, de az nem számít-Szegény legalább ne itt ácsorogjon.Na, gyere Viktor feküdj le és aludj, és őszintén bocsi, hogy miattam történt ami történt.-mondtam el bocsánat kérésemet, hálául ezért a nagy hangulatdobásért.Kezet fogtunk és befeküdtünk az ágyunkba, hogy most már tényleg aludjunk.Nem várom a holnapot, egy fürdőzés és irány Buda.Hát ez a nap is gyorsan eltelt.
A sztorizás nagyon jó volt a fiúk mindenfélét meséltek, de én sem maradtam ki belőle, mert én is meséltem ezt azt.Mondjuk a fiúk úgy megijesztettek hogy hátraestem, de mivel akkor már nem voltam olyan hangulatban inkább ráhagytam annyival, hogy sikítottam egy nagyot.A lényeg az, hogy egy nagyon klassz esténk volt.
Éppen mentünk befele a szobánkba amikor egy nagy sikítást hallottunk.Na én abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy most jött el az a perc amikor őszintén bejelentem, hogy félek.És esküszöm, hogy nem a képzeletbeli szellemektől, szörnyektől és egyébtől, hanem a fiúktól.Azért mert ki tudja, hogy melyik percben fogják a szívbajt hozni rád, de most komolyan.Viszont térjünk is vissza a jelenbe mielőtt megint megijedek.Amikor felnéztem annyit láttam, hogy mindenki körbe körbe nézelődik, de mivel én nem voltam képbe, hogy most mi van inkább megkérdeztem.
-Most miért forgolódtok össze-vissza ahelyett, hogy mennénk tovább?-kérdeztem abban bízva, hogy választ is kapok.
-Hát az előbb hallottunk egy sikítást és ez elég ijesztő miután az előbb rémtörténeteket meséltünk a te javaslatodra..-mondta Viktor kicsit félve.
-Ne féljetek már, biztos csak valamelyik lány megijedt valamitől.Na menjünk!-mondtam, és a fiúk is elindultak.Igazából szerintem is félelmetes ez az egész, de ha nem gondolunk rá akkor nem történik semmi.A másik meg az, hogy inkább menjünk be a szobánkba mint, hogy ott álldogáljunk a folyosón.
-Amúgy Lia, nem tudom, hogy csinálod, de elmondhatnád nekem is.-mondta Viktor most már egy kicsit élénkebben.
-Mit mondjak el?-kérdeztem, mert nem volt világos, hogy most akkor miről van szó.
-Hát, hogy hogyan csinálod, hogy nem félsz.-világosított fel Viktor mire a többiek is kiváncsian néztek rám.Mondjuk szerintem Szasza és Laci nem azért, mert félnek, hanem, mert ugye én is lány vagyok és, hogy néz már ki, hogy nem félek miközben itt van velem egy fiú aki fél.
-Hát nem gondolok rá, meg az igazat bevallva inkább tőletek félek.-mondtam kicsit belekuncogva a végébe, mire ők is derültek rajta egy jót.Hát, megérte elmondani az biztos.
Mire sikerült beérnünk a szobába Viktor már vagy százszor megijedt minden nesztől, én meg legbelül jót nevettem rajta.Mondjuk amikor beértünk direkt leghátulra mentem és egy kicsit hangosabban csuktam be az ajtót mondván ˝csak a szél volt˝ és Viktort persze, hogy kirázta a hideg félelmében.Úgy döntöttem, hogy hagyom szegénykét, mert már biztos közel áll ahhoz, hogy sokkot kapjon, úgyhogy megkérdeztem a fiúkat, hogy ne oltsam e fel a villanyt, és mint akik most jöttek rá, hogy van villanyunk úgy vágták homlokon magukat.Mármint Szasza kivételével, de gondolom senki se nézné ki Szaszából, hogy homlokon csapja magát mert rájön, hogy létezik a villany is.Hát igen.Na, mindegy térjünk is vissza oda, hogy épp kapcsoltam föl a villanyt amikor észreveszem, hogy valami világítani kezd a szobában és aztán hirtelen megszólal a PSY-nak az egyik régi zenéje a Gangnam Style.Mint azt mindenki gondolná előre, hogy kitört belőlünk a hisztérikus nevetés, de abba senki sem gondolt bele, hogy vajon ki hívta Lacit.....
Amikor mindenki abba hagyta a nevetést csak úgy kiváncsiságból megkérdeztem Lacit.
-Amúgy Laci ki hívott?Csak azért kérdem, mert ez így egy kicsit nagyon viccesen jött ki és kíváncsi lettem.-mondtam neki mosolyogva , de aztán valami nem várt dolog történt.Mielőtt felvette volna a telefont gyors feloltottam a villanyt és befeküdtem az ágyamba és figyeltem ahogy felveszi a hívást.
-Halló?-szólt bele még mindig vidám arccal a telefonba Lackó ám meglepetésemre hirtelen elsápadt.A többiekkel gondterhelt arccal odamentünk és kinyomtuk a telefont, mert ugye tiszta sápadt volt és lefagyott a gyerek teljesen szóval kinyomtuk a hívást és elkezdtük kicsit nyugtatni, hogy eltudja mondani mi történt.Egy kis idő múlva már sikerült annyira lenyugtatnunk, hogy igyon egy kicsit, úgyhogy szerencsénkre lenyugodott és elmondta amit akartunk.
-Szóval, ugye felvettem a telefont és nem szólalt bele senki és és és olyan rémisztő volt..-mondta, de azután valami okból mérges lett.
-Esküszöm, hogy kinyírom őket..-mondta szinte már lángoló szemekkel, mire hirtelen Szasza elkezdett röhögni.Na, jó nekem itt valami bűzlik.
-Miért nevetsz?-fordultam érdeklődve Szasza felé aki megpróbált kicsit lenyugodni a válaszadás érdekében.
-Hát, ugye Lacinak van két rettentően idegesítő unokatestvére és valószínűleg ők voltak, mert tudják, hogy neki ez a rémálma, mármint Lacinak, hogy valaki felhívja és nem szól bele, de bezzeg az a két lurkó meg nem adja meg a telefonszámát így Lacinak mindig azt adja ki, hogy egy idegen hívja.Nekem pedig van egy, olyan érzésem, hogy most a földön feküdve röhögnek Lacin.-mondta mire megint nevetni kezdett.Na, jó nekem ennyi túl sok egy napra szóval inkább megyek és alvást tettetve hallgatózom.Viszont épp, hogy lecsuktam a szemem amikor sikítást hallottam, mármint hallottunk.Ez...rémisztő.Már a gondolattól is kirázott a hideg, hogy az egész éjszaka azt hallgassam, hogy valaki sikítozik, és mielőtt azt gondolnám, hogy azért mert szellemeket látnak közlöm magammal, hogy csak egymást ijesztgetik.Kezdek megbolondulni, úgyhogy gyors elalszok, és nem lesz semmi baj.
-Amúgy Lia, most szokatlanul csendben vagy ugye nem változtál valami szörnnyé át?-kérdezte Viktor, szerintem.Nem tudom.Na mindegy, végül is az a lényeg, hogy egy jót mosolyogtam rajta.A hangulat kedvéért megvártam míg valaki idejön megnézni, hogy mi van velem és szerencsémre Viktor jött ide.Hát az egy dolog, hogy megijesztettem, de az tényleg nem volt túl szép tőlem, hogy könnyeztem a nevetéstől, de mentségemre legyen, hogy nem csak én hanem a többiek is nevettek rajta.
-Amúgy Lia.Szerintem bepisiltam.-mondta nekem kicsit félve a reagálásoktól, de most komolyan.Mit gondolt?Szerinte mit csinálunk ezután a kijelentés után?Hát még szép, hogy sírva nevettem, az a szerencsétlen meg csak ott állt és nézett minket, majd ő is elkezdett mosolyogni majd ez a mosoly nevetésbe végződött.Hát kicsit sem végződött jól ez az egész.
-Na, fiúk.Csönd legyen!-persze én még mindig nevettem, de az nem számít-Szegény legalább ne itt ácsorogjon.Na, gyere Viktor feküdj le és aludj, és őszintén bocsi, hogy miattam történt ami történt.-mondtam el bocsánat kérésemet, hálául ezért a nagy hangulatdobásért.Kezet fogtunk és befeküdtünk az ágyunkba, hogy most már tényleg aludjunk.Nem várom a holnapot, egy fürdőzés és irány Buda.Hát ez a nap is gyorsan eltelt.
2014. december 15., hétfő
2014. december 12., péntek
Fejlemények
Szóval, azt szeretném közölni, hogy a blog első 4-5 része kicsit meg lett változtatva mert én is észrevettem hogy áttekinthetetlen, szóval akinek van ideje olvassa el újra azt a néhány részt.
Ui.:a szünetben szándékozok több résszel is előállni.
Ui.:a szünetben szándékozok több résszel is előállni.
13. rész
*Szasza*
-Kösz..-mondtam éppen halhatóan, de közben tudtam, hogy csupa piros az arcom, úgyhogy csoda, hogy ennyi is kijött a számon....
-Nincs mit.Én aztán szívesen venném, ha még egyszer megcsúsznál, de jó értelemben.-na jó ha eddig nem volt eléggé piros a fejem, akkor most duplán vörös volt.
-Hát, oké...-nyögtem ki zavaromban.Na nem azért, de kicsit későn, de leesett, hogy egy kicsit lemaradtunk szóval jelzésképpen a többiek után néztem, hogy indulnunk kéne.
-Menjünk, mert aztán itt maradunk életünk végéig.-szóltam neki, úgyhogy gyorsan a többiek után mentünk.
"egy kis idő múlva a célponton"
*Lia*
Elérkeztünk egy mini tavacskához ahol mondtak néhány információt, aztán elengedtek fényképezni.Nagyon király képeket csináltam, de letelt az idő, és mennünk kell vissza a szállodába.Visszafelé már nem volt olyan izgi, de attól még gyorsan eltelt az idő és visszaértünk.Gyorsan bementem a szobába lefürödtem felöltöztem és kimentem a többiekhez, mivel az esti programunk a tűz mellett volt.Hát, ez is egy jó estének ígérkezik.Amikor kiértem éppen egy jót röhögtek a fiúk, úgyhogy széles mosoly ült az arcomra.Mármint azért, mert Viktor és Laci, olyan eszméletlen hülyén tud nevetni, hogy behalok rajta.Leültem melléjük és megpróbáltam bekapcsolódni, de Imrebának köszönhetően nem kellett.
-Na gyerekek, valami ötlet?Közös elfoglaltság a tűz körül?-kérdezte Imi bácsi mosolyogva és énnekem támadt egy jó ötletem, szóval közöltem is.
-Rémtörténet?Mindenki kitalálhatna vagy elmesélhetne egyet amit ismer.-mondtam és a többiek egyetértően bólogattak (mármint Imi bácsi és a fiúk).És mint előre gondoltam szöszke cica közbeszólt.
-Ne már. Az olyan ovodás, miért nem lehetne mondjuk a divatról beszélni?-na most olyan hangosan elkezdtünk röhögni, hogy csoda ha nem süketültek meg.Na, de egy kis idő multán sikerült abbahagyni a nevetést és kezdhettük is a sztorizást...
Mára ennyi volt (lehet rászokom ezekre a sztori utáni szövegre) és remélem minél hamarabb hozhatom a következőt!
Jártatok már úgy, hogy nagyban beszélgettetek, aztán hirtelen egy rossz téma és......csend.Na velem most pont ez történt, csak aztán egy kis baleset történt ami számomra eléggé szép emlék lesz.
Éppen sétáltunk csendben.Mellettem bal oldalt Dani sétált jobb oldalt Lia és mellette ment Laci és Viktor.Épp elmélkedtem az életről amikor észrevettem, hogy Lia megcsúszik, úgyhogy kaptam az alkalmon és elkaptam.
*Lia*
Hirtelen Szasza karjai között találtam magamat és képzelhetitek milyen nagy zavarban voltam.Annyit azért megérdemelne, hogy köszi, de nem jött ki egy szó se a számon szóval ugyanúgy síri csönd lett.Viszont van bennem még annyi büszkeség, hogy nem hagyom nyerni a némaságot és megszólaltam.
-Nincs mit.Én aztán szívesen venném, ha még egyszer megcsúsznál, de jó értelemben.-na jó ha eddig nem volt eléggé piros a fejem, akkor most duplán vörös volt.
-Hát, oké...-nyögtem ki zavaromban.Na nem azért, de kicsit későn, de leesett, hogy egy kicsit lemaradtunk szóval jelzésképpen a többiek után néztem, hogy indulnunk kéne.
-Menjünk, mert aztán itt maradunk életünk végéig.-szóltam neki, úgyhogy gyorsan a többiek után mentünk.
"egy kis idő múlva a célponton"
*Lia*
Elérkeztünk egy mini tavacskához ahol mondtak néhány információt, aztán elengedtek fényképezni.Nagyon király képeket csináltam, de letelt az idő, és mennünk kell vissza a szállodába.Visszafelé már nem volt olyan izgi, de attól még gyorsan eltelt az idő és visszaértünk.Gyorsan bementem a szobába lefürödtem felöltöztem és kimentem a többiekhez, mivel az esti programunk a tűz mellett volt.Hát, ez is egy jó estének ígérkezik.Amikor kiértem éppen egy jót röhögtek a fiúk, úgyhogy széles mosoly ült az arcomra.Mármint azért, mert Viktor és Laci, olyan eszméletlen hülyén tud nevetni, hogy behalok rajta.Leültem melléjük és megpróbáltam bekapcsolódni, de Imrebának köszönhetően nem kellett.
-Na gyerekek, valami ötlet?Közös elfoglaltság a tűz körül?-kérdezte Imi bácsi mosolyogva és énnekem támadt egy jó ötletem, szóval közöltem is.
-Rémtörténet?Mindenki kitalálhatna vagy elmesélhetne egyet amit ismer.-mondtam és a többiek egyetértően bólogattak (mármint Imi bácsi és a fiúk).És mint előre gondoltam szöszke cica közbeszólt.
-Ne már. Az olyan ovodás, miért nem lehetne mondjuk a divatról beszélni?-na most olyan hangosan elkezdtünk röhögni, hogy csoda ha nem süketültek meg.Na, de egy kis idő multán sikerült abbahagyni a nevetést és kezdhettük is a sztorizást...
Mára ennyi volt (lehet rászokom ezekre a sztori utáni szövegre) és remélem minél hamarabb hozhatom a következőt!
2014. december 11., csütörtök
12.rész
*Lia*
-Imre bácsi mi a fenét csinálunk a mocsár kellős közepén?-kérdezte az egyik cica nyávogva.
-Hát turázunk-mondta mosolyogva Imrebá
-Mert tudod azt szokták-mondtam kihajolva, hogy rátudjak nézni az osztály cicájára (nem jó értelemben)
-Na nem mondod-mondta nekem gúnyosan a szöszi
-Hé szöszi akkor meg miért kérdezted meg?Szerintem fogd vissza magad egy kicsit tudjuk, hogy hiányzik a pláza de nem most kell a világ tudtára adni, szóval bírd már ki míg elmondja a tanár a mondandóját és utána nyávoghatsz tőlem a barátnéidnak...-mondtam ő meg csak tátott szájjal nézett.Gondlom egy kicsit megleptem...kicsit.
-Na, jó gyerekek most már ne veszekedjetek, hanem szedjétek a lábatokat és gyertek.-mondta ellentmondást nem tűrő fejjel (igen fejjel, nem tud úgy beszélni velünk, hihetetlen ez a tanár...).A kérésére meg is indultunk, úgyhogy mindenki beszélni kezdett a mellette lévőkkel.A cicák ellőttünk mentek (szerintem én kezdek rászokni erre a cicázásra....), mi pedig zártuk a sort.
-Lia, büszke vagyok rád.Én se tudtam volna jobban.Szóval ezt meg kell ünnepelni, de mikor?-kérdezte tőlünk Lackó.
-Először is köszi, másodszor tudom, harmadszor, ha hazaértünk meg dumáljuk, ha nagyon szeretnéd.-mondtam mire megint kérdeztek.Csak most Dani kérdezett.
-Na, Lia mit álmodtál, hogy úgy láttunk ahogy láttunk?-először nevettem a kérdés megfogalmazásán, de azután elkomolyodtam és válaszoltam kérdésére.
-Rosszat-mondtam téged reggel mint úgy ahogy láttunk?-a kérdésen először nevettem a megfogalmazása miatt,de aztán elkomolyodtam.
-Rosszat-mondtam nekik titkolózva, amitől még jobban kiváncsiskodtak.Na, jó ezt még meg kell tanulni....
-De most komolyan, miért nem akarod elmondani?-Na most majdnem azt mondtam, hogy "Azért, mert szerelmi ügy", erre egyből gyanakodni kezdtek volna, úgyhogy szerencsém volt.
-Hát, hogy is mondjam.Mély sebet szúrt a szívembe-komolynak szántam de nem bírtam ki, hogy az utolsó szót ne hülyéskedjem el szóval nem sikerült teljesen komolyra.
-Hát, oké, de majd egyszer jobban kifejted nekünk?-kérdezte Viktor, és bevallom kicsit fura volt, hogy nem kérdezősködtek.
-Van valami amiről tudnom kéne?Mert nagyon, nem szoktátok abbahagyni a faggatózást- mondtam kérdőn nézve rájuk, mert most már egyre jobban éreztem úgy mintha titkolnának valamit, de mindegy, ha akarják elmondják.
-Nincs, de szólunk ha van-vigyorgott a képembe Laci.Hát jó.Csak egy kicsit volt hülye feje.Csak egy kicsit.
-Oké, most még bízok bennetek.-mondtam nekik, és nagyon remélem, hogy nem titkolóznak.
-Imre bácsi mi a fenét csinálunk a mocsár kellős közepén?-kérdezte az egyik cica nyávogva.
-Hát turázunk-mondta mosolyogva Imrebá
-Mert tudod azt szokták-mondtam kihajolva, hogy rátudjak nézni az osztály cicájára (nem jó értelemben)
-Na nem mondod-mondta nekem gúnyosan a szöszi
-Hé szöszi akkor meg miért kérdezted meg?Szerintem fogd vissza magad egy kicsit tudjuk, hogy hiányzik a pláza de nem most kell a világ tudtára adni, szóval bírd már ki míg elmondja a tanár a mondandóját és utána nyávoghatsz tőlem a barátnéidnak...-mondtam ő meg csak tátott szájjal nézett.Gondlom egy kicsit megleptem...kicsit.
-Na, jó gyerekek most már ne veszekedjetek, hanem szedjétek a lábatokat és gyertek.-mondta ellentmondást nem tűrő fejjel (igen fejjel, nem tud úgy beszélni velünk, hihetetlen ez a tanár...).A kérésére meg is indultunk, úgyhogy mindenki beszélni kezdett a mellette lévőkkel.A cicák ellőttünk mentek (szerintem én kezdek rászokni erre a cicázásra....), mi pedig zártuk a sort.
-Lia, büszke vagyok rád.Én se tudtam volna jobban.Szóval ezt meg kell ünnepelni, de mikor?-kérdezte tőlünk Lackó.
-Először is köszi, másodszor tudom, harmadszor, ha hazaértünk meg dumáljuk, ha nagyon szeretnéd.-mondtam mire megint kérdeztek.Csak most Dani kérdezett.
-Na, Lia mit álmodtál, hogy úgy láttunk ahogy láttunk?-először nevettem a kérdés megfogalmazásán, de azután elkomolyodtam és válaszoltam kérdésére.
-Rosszat-mondtam téged reggel mint úgy ahogy láttunk?-a kérdésen először nevettem a megfogalmazása miatt,de aztán elkomolyodtam.
-Rosszat-mondtam nekik titkolózva, amitől még jobban kiváncsiskodtak.Na, jó ezt még meg kell tanulni....
-De most komolyan, miért nem akarod elmondani?-Na most majdnem azt mondtam, hogy "Azért, mert szerelmi ügy", erre egyből gyanakodni kezdtek volna, úgyhogy szerencsém volt.
-Hát, hogy is mondjam.Mély sebet szúrt a szívembe-komolynak szántam de nem bírtam ki, hogy az utolsó szót ne hülyéskedjem el szóval nem sikerült teljesen komolyra.
-Hát, oké, de majd egyszer jobban kifejted nekünk?-kérdezte Viktor, és bevallom kicsit fura volt, hogy nem kérdezősködtek.
-Van valami amiről tudnom kéne?Mert nagyon, nem szoktátok abbahagyni a faggatózást- mondtam kérdőn nézve rájuk, mert most már egyre jobban éreztem úgy mintha titkolnának valamit, de mindegy, ha akarják elmondják.
-Nincs, de szólunk ha van-vigyorgott a képembe Laci.Hát jó.Csak egy kicsit volt hülye feje.Csak egy kicsit.
-Oké, most még bízok bennetek.-mondtam nekik, és nagyon remélem, hogy nem titkolóznak.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)